Sziasztok!
Sajnálom, de egy ideje érett bennem a dolog, hogy leszedjek mindent, ami ezzel a történettel kapcsolatos, ugyanis a fanfiction sajnos nem az én világom. Nem tudok olyat írni, amiben a karakterek ismertek, így döntenem kellett. Így leszedtem az eddig meglévő fejezeteket, hogy valami újat hozhassak, valami olyat, ami merőben más. A munkálatok folynak, kértem segítséget, de ha nem kapok, akkor is egy kezdetleges design-t fog kapni a blog, lecserélem a szereplőket, a történetszálat, mindent, ami az előző történetre emlékeztetett. Sajnálom, és bocsánatot kérek azoktól, akiknek tetszett a történetem, talán majd valamikor ismét előveszem a polcról, de addig is legyetek türelemmel, mert ez a történet jobb lesz, olyan, amibe bárki beleképzelheti magát, ami tele lesz életszerű dolgokkal, szerelemmel, szenvedéssel, ami a való életben esetleg csupán álom. Nem garantált a Happy End, és az egyszerűség sem.
De vajon mi lesz az új történetem? Ezt még nem szeretném felfedni, legalábbis a prológus érkezéséig nem. Legyen elég annyi, hogy nem tinik lesznek a főszereplők, akik szerelembe esve egy híres sztárba csöppennek bele a rózsaszín felhőbe, ahol jöhet bármi rossz, ők kitartanak. Nem, ez nem lesz ilyen egyszerű. Szerelem lesz benne, fájdalom és szenvedés is. Boldogság melyet a Sors hamar elvesz, épphogy megízlelnéd az ízét. Ha lehetne egy idézetet választanom, ami a férfi főhősünket jellemzi, ez lenne az:
A női szereplő élete teljesen más, s őt nem tudom, és nem is akarom egyelőre jellemezni... Igyekszem még a héten kirakni a prológust, de a jövő héten mindenképpen, amint feldobom a kezdetleges design-t az oldalra, és remélem velem tartotok majd.„Ha létezik seb vagy trauma, amely hosszú időre velünk marad, akkor az annak a hite vagy annak a felismerése, hogy nem szerettek bennünket az életünkben legfontosabb emberek, a szüleink.”
Sajnálom, hogy ilyen későn jutottam el oda, hogy írjak nektek, és remélem nem fordultok el tőlem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése