2014. november 30., vasárnap

Prológus

    Születünk, élünk és meghalunk. A kezdet és a vég között eltöltött időről mi rendelkezünk, mi tesszük szebbé, esetleg rosszabbá. Mi döntünk arról, hogy kit engedünk közel, és kit taszítunk el magunktól. Elhatározhatjuk, hogy napjainkat mivel töltjük is, és ez formál minket. A tetteink, a környezetünk mind hatással van ránk, és milliónyi ember hiszi minden nap, hogy másnap egy olyan nap jön, ami megváltoztat mindent.
  Életünk folyója olykor csendesen csobogó, átlátható víztükör, de időről-időre zavarossá válik, s nem látható semmi más, csak a felkavarodott homok, ami egyszer talán ismét leülepszik majd. De az, ami felzaklatott, örök nyomot hagy, még akkor is, ha nem számítunk rá. A múltunk akkor is kísért, mikor már azt hisszük, életünk azon része csupán történelem. Ám ez sokszor nem így van, hiszen a múlt tapasztalatai nagyban befolyásolják a jelen személyiségünket, ha akarjuk, ha nem. Sok embernek jutott boldog gyerekkor, és szerető szülők, de sajnos a sötétségbe burkolózva él számtalan gyermek, aki nem ismeri a szeretet fogalmát, aki nem tapasztalhatta meg az érzést, amit a szülők által adott biztonság adhat. Ezek a gyermekek is felnőnek, bár hatalmas hátránnyal indulnak a gyengéd érzelmek kifejezése terén, legyen szó szeretetről, vagy szerelemről. Ezek a gyerekek sosem tanulták meg, hogy kell kifejezni magukat, és az életük nehezebbé válik. Persze nem minden nehéz sorsú gyermek sajnáltatja magát felnőttként, nem mindegyikük lesz depressziós, és egy életre lelkileg megnyomorított.

    Gareth Ray Saintwood elérte az álmait, az élete irigylésre méltó, mindene megvan. Pénz, siker, s hírnév a felső tízezer köreiben. Egy olyan vállalkozást vezet, ami csőd szélén álló éttermeket, cukrászdákat vagy kávézókat vásárol fel, majd visz sikerre, eddig száz százalékosan. Gareth egy férfi, aki harminchét éves korára mesteri módon tanulta meg, hogy alkudjon meg benső démonaival úgy, hogy a külvilág ne láthasson mást, csak megközelíthetetlenséget, arroganciát, és azt, hogy a pénz elvette az eszét, holott nem így történt. Gareth régen egy gyermek volt, aki még hitt a csodákban, de mindezt elvették tőle a szülők, kik megfosztották attól, ami egy gyermeknek a legfontosabb a lelki fejlődésben, hogy a lélek sokáig tiszta maradhasson. Ez a szeretet érzése, amit a mai napig aligha érzett még. Mind a mai napig kerüli az olyan helyzeteket, amik esetleg a rég elfeledett kisfiút hozzák a felszínre, s eddig így is történt. A sajtó néha a hódításaitól zeng, hiszen a női nem számára csupán játék, s nem törődik mások érzéseivel.
Ivonne Deveraoux egy hétköznapi nő, orvosi végzettséggel, határozott és célratörő jellemmel. Egy olyan nő, akire mások nincsenek befolyással, s egy pillanatra sem inog meg makacssága. De mi közel lehet a két világnak egymáshoz? Hiszen Ivonne kerüli a közelebbi kapcsolatot a férfiakkal, Gareth pedig mindenki mással. Őszerintük a saját életüknek ők az urai, de tévedniük kell, mert a Sors úgy dönt, hogy meg kell ismerkedniük, meg kell látniuk a másikban azt, amit eddig nem akartak észrevenni, s talán észreveszik magukban azt, amiről azt hitték, nincs.

    A történet egy olyan pusztító kapcsolatot hivatott bemutatni, amiben nem garantált a boldog befejezés. Egy olyan kapcsolat ez, amelyben a felek függnek egymástól, s egyfajta szimbiózisban élnek egymással, mégis a külvilág nem akarja, hogy ők ketten valaha egymás mellett lelhessenek boldogságra. Egyfajta tanulás ez, melyben az egyik fél jelentős hátránnyal indul az érzelmek kifejezése terén. Egy olyan út ez, mely számukra is ismeretlen, és nem biztos, hogy képesek lesznek kitartani egymás mellett a végsőkig. Számukra nem csak az lesz a legnehezebb, hogy kiküszöböljék a társadalmi különbségeiket, hanem az is, hogy elfogadják a köztük lévő szenvedélyt, és lemondjanak olyan dolgokról, ami helyébe valami sokkal szebb kerül.

A történetem nem szépít, nem ringat álmokba, sőt esetenként olyanná válik, mint maga a pokol. Azt hivatott bemutatni, hogy mégsem mi irányítunk, hiszen a Sors előbb, vagy utóbb eléri, hogy arra az útra menj, ami a te utad, hogy azt az embert ismerd meg, amelyiket meg kell ismerned. A Sors nem válogat, és ha kell porrá zúz, hogy elérje a célját, s beteljesítsd a Végzeted!


4 megjegyzés:

  1. Szia, benne vangyok a cserében. Az oldalamra már ki is kerültél :)
    http://elemista.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  2. Hát eljött végül ez is. :) Elolvastam, és meg kell mondanom, hogy nagy reményeket fűzök hozzá. A szavaid alapján nagyon érdekes sztorira számíthatunk, amiről mondtad is ugye, hogy nem biztos, hogy happy end-del végződik, kíváncsian várom. :)
    Nagyon tetszett az első mondatod, határozott, és rögtön ide irányította a figyelmet. De ugyanígy voltam a leírásoddal, a gyerekekről. Megfogtad a lényeget. :)
    Nagyon várom az első fejezetet, hogy egy kicsit bővebben is beleláthassak ebbe a kaotikus világba. :) Hajrá, hajrá!

    Üdv: Szemy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen elérkezett :) Köszönöm szépen a szép szavaidat, és remélem a későbbiek során sem okozok majd csalódást neked :)
      Igyekeztem és igyekezni fogok, hogy a figyelmedet felkeltsem :)
      Biztos szeretnéd a kaotikus darabkáját látni az elborult elmémnek? Örülök, hogy így látod, s remélem olvasni fogsz továbbra is :)
      XoXo, Lina

      Törlés